A fiatal képzőművészek (Borbás Helga, Csíki Emese, Dienstag István, Fischer Judit, Gyerák Petra, Kiss Ágnes Katinka, Mécs Miklós, Monok Balázs, Szabó Attila, Szentgróti Dávid, Tóth Norbert) nyaranta Fischer György szobrászművésznél töltenek el egy hetet, most összeszedték az eddigi két művésztelep anyagát, s Boncz Barnabás (VITRIN Egyesület) invitálására bevonultak a Hevesi Sándor Színház galériájába.
„Friss piaci zöldségek egy csokorba kötve, melyeket Fischer György old és köt” – ilyeneket mondott az alkotásokról Böröcz Nándor, aki azt is elárulta, hogy meglepődött, mikor felkérték a tárlat megnyitására, hiszen nem szakember. Na és – kérdezték a szervezők? Miért ne beszélhetne valaki – akinek vannak a művészetről, képekről gondolatai – csak úgy, papír nélkül.
Annál is inkább, mert nem biztos, hogy mindig az örökérvényűnek hitt művészettörténeti értekezés illik a képbe (illetve a képhez). Főleg, hogy a művészet története rég véget ért, a nagy korszakok kihaltak, s már az ismétlésnek is az ismétlése zajlik. Persze szellemiség az van, amolyan 21. századi, amire kell reagálni valahogy, s ebben lehet újdonságot felmutatni.
Például úgy, ahogy ők tizenegyen teszik: „frissen és flegmán, elegánsan és támadhatatlanul; bujasággal és életnedvekkel telve”. És ahogy a szónok mondta fejből, jó lenne, ha megmaradnának „szabadföldi zöldségeknek”, hogy soha ne a hatalom mozgassa, hanem az öröm és a csalódás. Akkor lesz őszinte a művészet, és így nekünk is jobb lesz.
Aztán a Nagy Világos Medve és a Nagy Barna Medve következett, akik elbrummogtak még néhány gondolatot megnyitó gyanánt. Hogy például mi lenne, ha lefröcskölnének egy-két akvarellt, és ha például...
Forrás: www.zalamedia.hu