A Zsírsátán ha kell zenél, ha kell szaval, ha pedig úgy adódik, amolyan szakrális performansszal, pont a lélek és a szellem őrzőjévé válik, hisz kiállítást nyit meg. "Nyíljon meg, nyíljon meg!" - skandáltatta az előadóművész a pixeleken és megabájtokon keresztül Rozmán Balázzsal. S, láss csodát: a tárlat megnyílt.
Az Ady-iskola már évek óta rendszeresen szervez kiállítást egykori diákjai számára. Rozmán Balázs általános iskolásként volt az intézmény növendéke, és elmondása szerint - bár rajz tagozatra járt - akkor még nem igazán érdekelte a rajzolás és a művészet. Később magántanulóként egy süttői szobrászművész, T. Vörös Gábor tanítványa lett, ahol rajzolni, mintázni, faragni egyaránt megtanult; s végül kőfaragó lett. Innentől kicsit kalandossá vált élete: Süttőről ugyanis Pestre költözött, ahol szakácsként dolgozott, aztán egyszer Egerbe keveredett, ahol megverték. A lábadozás idejét rajzolással töltötte, főleg tűfilccel dolgozott. (Ezeket a képeit a III. "Könyörgöm, akasszuk fel" tárlaton láthatta a közönség, mely az első bemutatkozása is volt egyben.) Végül visszaköltözött Zalába; azóta is rajzol, és fest, valamint kőfaragóként, betűvésőként dolgozik. Mint mondja, néhány évnyi rajzolás és vázlatkészítés után most érezte úgy, hogy ismét neki mer állni a háromdimenziós alkotásoknak. Ezekből hozott is néhányat az Ady-iskola galériájába.
A tárlaton egy nagyon színes és változatos kollekció látható az elmúlt évek műveiből. Grafikák, festmények, szobrok; figurális és nonfiguratív ábrázolások. Annak ellenére, hogy az eredeti elképzelés az volt, hogy csak vallásos témájú képek lesznek, ám az alkotó úgy gondolta, a többféle stílus és téma jobban leköti a gyerekek figyelmét.
Hogy milyen? - kaphatja fel most a fejét, aki látta már Rozmán Balázs korábbi (képregényszerű, kicsit sci-fibe hajló) műveit. Igen vallásos, mert most épp ez foglalkoztatja. Nem is maga a hitgyakorlás, vagy hitfilozófia, hanem a keresztény ikonográfia és ábrázolásmód. Betűvésőként sok időt tölt temetőkbe, otthon is egyedül van, s a házban, ahol lakik az előző tulajdonos bőven hagyott hátra Jézus, Szűzanya és keresztábrázolásokat. Ahogy megfogalmazta: elég ösztönösen él, észrevétlenül tudnak rá hatni a dolgok, így az utóbbi időben azt vette észre, hogy egyre több vallási témájú képet fest.
Vagy óriási legó-darabokra (melyeket szabálytalan kőtömbökből faragott, kézi fűrésszel) írja rá: Ámen. Utalva talán arra, hogy a több millió éves anyagról egyszer éppúgy eltűnik a felirat, mint ahogy a különböző vallások váltották egymást az emberiség történetében. De a kő és a játék(osság) ott marad.
