A festmények mellett szobrászat, monumentális plasztika. Emlékműtervek a 2051-es űrcsata, valamint a MASAT-1 névre keresztelt magyar műhold tiszteletére. Gondolataink az emlékműszobrászat, az emlékezetpolitika körül kalandoznak, a futurista alkotások akár jövendölések is lehetnének, amelyeket inkább derűsen, mint fejcsóválva fogadunk.
Egy fülkében az Aranycsapat emlékére berendezett installáció kap helyet (ez is emlékmű), hiszen Tóth Norbert kiállítását is a foci Európa-bajnokság láza hatja át, akárcsak Monok Balázsét a másik teremben.
Ott az egész terem futballpálya. A képek nem a falon, hanem a padlón, a “pályán” vannak. A képek felülete csak szűk ablakokban látható, a focizöld festék ráborul a műalkotásra. Hol a kilences játékos? Hoppá, maga a művész az, aki videó-installáción van jelen a kiállítás terében, úgy látjuk, még edzésben van, de nagyon készül.
A tatai vár klasszikus kiállításokhoz szokott falai közt látható 2016. augusztusától szeptemberéig ez a rendhagyó tárlat. A két fiatal, tehetséges, zalaegerszegi művész, aki a tavalyi Grotta-tárlat díjazottjaként kapott lehetőséget az önálló bemutatkozásra, ezúttal installációkat tervezett. Meglévő munkáikat új közegbe ágyazták, a néző számára nyilván meghökkentő, talán elgondolkoztató, új, a helyhez, az időponthoz igazított összefüggésbe.
A “nagyon kortárs” tárlatot egy hihetetlen előadással (performance-szal) nyitotta meg a Spanyolnátha című művészeti folyóirat két szerkesztője, Berka Attila és Székelyhidi Zsolt. A futball nyelvén beszéltek és játszottak, szövegeik (“esszéik”) a sportról, a festészetről és a művészetről szóltak.
“A festő mindig készen áll.
Mindig a festő áll készen.
Az összes mű már a fejben.
A mű mindig kész,
egy és örök.”
(Székelyhidi Zsolt)
Forrás: kunymuzeum.hu
