A domborművet Farkas Ferenc szobrászművész készítette, a Pannon Írók Társaságának kezdeményezésére, a Göcseji Múzeum támogatásával. Az avatáson részt vett többek között Utassy József özvegye, Horváth Erzsébet is.
A polgármester elmondta: bár Utassy 2005-ben, betegsége révén került a zalai Rédicsre, az itteni emberek és az itt élő pályatársak gyorsan befogadták. Valószínűleg ő is jól érezte magát ebben a közegben, hiszen itt ismét dalra fakadt; új otthonra, és új szellemi közegre talált. Ismét publikált, verseket írt, melyeket kötetbe is rendezett. Gyutai Csaba úgy látja, hogy nemcsak fejet kell hajtanunk Utassy unkássága előtt, hanem emlékét is kötelességünk ápolni. Annál is inkább, mert itt töltött évei alatt egy kicsit zalai lett, mert talán kicsit sikerült zalaivá tennünk.
A költő özvegye, Zsóka asszony a pszichiátria épülete előtt állva úgy emlékezett: sokszor járt itt, de a látogatások mindig reményt jelentettek számára. Utassyt harminchárom éves korában támadta meg a betegség, sokáig kerestek megfelelő intézetet és terápiát számára, ám mindenhol az volt a zárójelentésben, hogy állapotán változás nem várható.
Végül Zalába kerültek, és a Bázakerettyei Pszichiátriai Betegek Otthonában találtak neki helyet. Dr. Győri László kezelése alatt a művész állapota sokat javult. Ahogy felesége mondja: nyertek öt évet. Rédicsen éltek, ahol férje hosszú szünet után ismét írni kezdett, új kötete jelent meg, rendszeresen látogatták kollégák és újságírók otthonában. Ezek az alkalmak sokat jelentettek neki. Persze a betegségből felgyógyulni már nem tudott.
