Czirkovics Adél 1918. november 15-én született Varasdon. Egyéves volt, amikor családja áttelepült Zalaegerszegre. Adél a gyermekéveit a városban töltötte, az Iskolaközben laktak, nyolc testvérével együtt itt gyerekeskedett. Gyerekkori jó barátja lett többek közt a későbbi neves színész, Gábor Miklós is.
1936-ban leérettségizett a Deák Ferenc Reálgimnáziumban (a mai Zrínyi Miklós Gimnázium). Érettségi után Budapestre ment, a Képzőművészeti Főiskolán egy fél évet sikeresen elvégzett, de anyagi problémák miatt nem tudta folytatni tanulmányait. Ott maradt azonban Pesten és munkát vállalt, szabadidejében pedig klf. képzőművészeti szakkörökben képezte rajztudását. Gallé Tibor, Gráber Margit, Basilides Sándor szakkörei mellett a Dési Huber kört is látogatta.
A II. világháború miatt hazaköltözött Zalaegerszegre. Itthon Göcseji Pataki Ferenc szakkörébe járt. Mivel a fentebb említett művészektől szakmai bíztatást kapott, így visszatért Budapestre és Kacziány Aladár festőművész magántanítványaként dolgozott saját fejlődésén. Újbóli hazajövetele után az ’50-es évektől a városi és megyei kiállítások állandó résztvevője volt és szinte minden évben több elismerést, díjat zsebelt be a Lektorátustól.
Élete újabb fordulatot vett, amikor megismerte Udvardy Ignác Ödönt, a híres nagybányai festőt, aki tanítványául fogadta és a sors úgy hozta, hogy édesanyjával együtt az idős művészhez költöztek, ő pedig a teljes gondozásért cserébe megosztotta velük Kossuth utcai lakását. Adél ettől fogva közös műteremben dolgozhatott Udvardyval, ami jót tett fejlődésének. Az olajfestés technikáját például tőle sajátította el. A művész 1961-es halála után ismét önállóan dolgozott. Eljárt Dús László szakkörébe, dolgozott az Egervári Művésztelepen és Szabolcs Péter szakkörében is.
Nem ment férjhez, hajadon maradt élete végéig, ezért is tudott kedvenc elfoglaltságának hódolni, mert nem voltak kötöttségei. Civil foglalkozása pénzügyi előadó volt és a Zalaber-től ment nyugdíjba. A munka mellett bőven jutott ideje rajzolásra, több kollégáját is megörökítette szénrajzon, illetve olajfestményen. Kedvenc területe a portrérajzolás volt, de legalább ennyire szerette a zalai tájat is festeni. Tájképeivel különböző országos kiállításokon nyert első helyeket. Amíg fiatal volt, kismotorral járta a vidéket és szétnyitható festőszékéről vázlatozott, festett. Rengeteg embert lerajzolt élete során, több száz portré talált gazdára a keze nyomán, természetesen ezekért nem kért pénzt. Bár hivatalosan nem volt művész – hiszen anyagiak híján nem tudta befejezni a főiskolát – azért a helyi művészek elismerték munkásságát. Jó barátságot ápolt sokukkal és mindegyiküket ismerte. Elismeréssel emlegette Dús László, Németh János, Szabolcs Péter, Béres János, Palicz József, Gábriel József, Farkas Zsuzsanna, Kustár Zsuzsanna, Frimmel Gyula, Kotnyek István, Rédei István, Pintér József, Gácsi Mihály, Bedő Sándor, Szényi Zoltán, Ludvig Zoltán és Hadnagy György nevét, a teljesség igénye nélkül a zalai alkotók közül. Sok segítséget kapott Kostyál László művészettörténésztől is, aki közreműködött mestere, Udvardy Ignác Ödön életrajzának megírásában és kiállításainak szervezésében is.
A ’90-es évek vége felé Adél látása megromlott, így abba kellett hagynia a festést, rajzolást. Ettől fogva már csak a rokonságot látogatta és lehetőségeihez mérten segítette őket. Végül 94 éves korában végelgyengülésben hunyt el. Hosszú, mozgalmas élete művészi szempontból termékeny volt, hiszen nagyon sok szép alkotás és kedves emlék maradt utána. 75 éves korában egy videofelvételt készített vele Nyakasné Túri Klára, amelyen Adél saját maga meséli el mintegy másfél-két órában színes életének történetét.
