Célunk az, hogy Esztergomban olyan pezsgő, színvonalas kulturális élet legyen, mely támogatója, sőt ihletője is lehet a város felemelkedéséért összefogni kívánó polgároknak. Amint arra már utaltunk, tavaly még, a reménytelen ügyek védőszentje, Szent Júdás Tádé volt a képzőművészeti pályázat ihletője, idén már – a kibontakozóban lévő reménység és a hely kulturális szellemének a közösség összefogására gyakorolt ihlető hatása jegyében – egy kifejezetten Esztergomhoz kötődő művész és műve áll a meghirdetett kívánt új pályázat fókuszában: Babits Mihály és a Jónás könyve.
Babits születésének 130. évfordulóját épp a napokban ünnepeltük, és jövőre, 2014-ben lesz 90 éve annak, hogy házat vásárolt magának Esztergomban, hogy azután az itt született közel 60 műve, a Balassa Társaság alapításában vállalt szerepe, netán a villa híres autogramfalán szereplő sok-sok művész l látogatásai által örökre bevésse nevét a város kultúrtörténetébe. A Jónás könyve a Babits-villa üveges verandáján született 1938-ban, és már a kisiskolások is tanulnak róla: lírai önvallomás, a visszahúzódó alkat és a „kötelező” prófétaság közötti feszültség megjelenítése, a próféta-szereppel való kényszerű azonosulás, ironikus és önkritikus értékelése a költő egész pályájának. Egy igazi remekmű, jambikus sorokban.
A mű pedig még ezeknél is sokkal-sokkal több. A vers alapjául szolgáló bibliai Jónás könyve a remény, az isteni megbocsátás és megváltás egyik egész különleges – humorral teli – megjelenítése az egyébként gyakran oly komor és szigorú Ószövetségben. A próféták könyvei közül az egyetlen, amely nem egy konkrét, „történeti” próféta tetteit írja le, hanem valójában egy példabeszéd, egy tanmese arról, hogy az Ószövetség bosszúálló Istene egyben a kegyelmes, szerető és megbocsátó Isten is.
A történet röviden összefoglalható: Jónást az úr elküldi Ninivébe (amely az ószövetségi történetekben többnyire „A” nagyváros, egyfajta ószövetségi Gotham City), hogy beszéljen a „város ellen”, ahol „kiáradt a gonoszság”, melynek „szennyes habjai” az Úr „szent lábait mossák”. De Jónás, mivel „rühellé a prófétaságot”, inkább jó messzire elmenekülne, hajóra száll, hát Tarsis fel. Az Úr azonban vihart támaszt és Jónást némi heves hánykolódás és hányás után a megrettent hajósok a tengerbe vetik, ahol az Úr által teremtett cethal gyomrában köt ki és ráborul a „halszagú sötétség”. Három napot és három éjjelt tölt Jónás a cetben, „a hal Jónásnak fájt, Jónás meg a halnak” s közben először pöröl az Úrral majd végül bevállalja a prófétaságot. Ezért aztán Jónást kiköpi a cet és ő nagy duzzogva elindul a hatalmas Ninivébe, ahol 3 nap, 3 különböző helyen mondja el próféciáját, mely szerint 40 napon belül romokban lesz a város, mivel vétkezett az Úr ellen. Ezután kivonul a városból és a pusztában egy „nagylevelű tök” árnyékában letelepedve készül kivárni, hogy az Úr ítélete beteljesedjék. Eltelik a 40 nap és nem történi semmi. Mégpedig azért nem mert a niniveiek, élükön a város királyával, hamut szórtak a fejükre és bűnbánatot tartottak, az Úr pedig megbocsátott és úgy döntött ad még egy esélyt a városnak. Itt van némi különbség a bibliai és az esztergomi Jónás könyve között (több is van a művekben egyébként) és azt gondolom ez sem véletlen: Babits „Ninive-je”, korának civilizációja nem tartott bűnbánatot, Jónása nem tud arról, hogy a király vezeklést rendelt el, az emberek böjtöt tartottak és ezzel lágyították meg az Úr szívét. A bibliai könyvben azonban ez éppen így szerepel. Babits Jónása, ehhez képest, nevetség tárgyává válik a városban. Kötelességszerűen elmondja, amiért az Úr odaküldte, de mindenütt kinevetik, és még a király is csak azért hívja magához a harmadik napon, hogy vendégei szórakoztatásának részeként, egy oszlopra állítva prédikáltassa. Jónás tehát a versben profétálása hiábavalóságának tudatában távozik és vesz lakást a vadonban. A versben az Úr azonban „látá”, hogy a városban „egyik másik szívében Jónás szava kicsírázik”, és ez elég volt ahhoz, hogy megkímélje Ninivét.
Mikor azután letelt a 40 nap és nem történt semmi Jónás – hiúságába megsértve – ismét vádlón fordult az Úrhoz. Felpanaszolja, hogy hazudott neki és őt is meghazudtolta. Ekkor az Úr válaszul egy kis férget teremtett, ez elrágta a tököt a tövénél, az egy nap alatt elszáradt, s Jónásnak nem maradt többé árnyék a feje fölött a kínzó hőségben. A „muszáj” próféta ekkor végleg feladja és kérni kezdi az Urat, hogy ölje meg, hiszen hasznát úgysem nem vesz. S jelzi persze, hogy a tök miatt „míg él joggal haragszik”. Így aztán az Úr rámutat, hogy Jónás képes egy tök miatt haragudni, melyet nem ő ültetett, azt nem gondozta és valójában semmi köze nem volt hozzá, míg az Úrtól elvárja, hogy elpusztítsa Ninivét, mely évszázadok alatt épült és lett azzá, amivé lett, az Úr kegyelméből.
Az üzenet kettős: egyrészt Jónás dolga a prófétálás, a döntés az Úré; másrészt az Úr gondviselőként szereti teremtményeit és megbocsát, akkor is, ha azok nem érdemelik. Ennyi röviden, és ez csak a felszín. Babits verse tele van nyelvi leleménnyel, sodró, lendületes és szórakoztató. Az üzenet pedig összetett, elgondolkodtató és – reményeink szerint – ihletet adó.
Felhívást intéztünk az Esztergom kulturális életében részt vevő művészekhez: készítsenek pályamunkákat Babits Mihály: Jónás könyve ihletésében. A pályázat kifejezetten összművészeti jellegű: a képzőművészetek mellett minden más művészeti ág képviselőjét bíztatjuk a részvételre. Legyen az festmény, irodalmi vagy zenemű, szobor, színdarab vagy performansz minden alkotást szeretettel várunk. A leadási határidő 2014. február 15. A zsűri által a legjobbnak talált alkotást a művészeti alapból pénzjutalomban részesítjük, azután pedig az összes alkotásból kiállítást rendezünk, az elkészült darabokat bemutatjuk.
