Mindehhez negyven évnyi munkálkodás szükségeltetett, ami most albummá formálva tárul elénk, a ZAZEE Kulturális Egyesület kiadásában.
A szerkesztés, s a részletes méltatás feladatát a pályatárs és barát, Tóth Csaba festőművész, a Savaria Egyetemi Központ Vizuális Művészeti Tanszékének docense vállalta. Farkas Ferenc és Tóth Csaba ismeretségének kezdete még a képzőművészeti főiskolás évekre datálódik, s azt már elöljáróban leszögezhetjük, hogy a szerkesztő a személyes jó viszonyt alázatos műgondra váltva jelenítette meg a 240 oldalas album lapjain.
Az elemző írások zömét ő jegyzi, de szólnunk kell a felvezető publicisztikákról is. A beköszönő sorok Frimmel Gyula grafikusművész tollát dicsérik, aki A bácsi, akit Bácsinak hívnak című tárcájában sok érzelemmel rajzolja elénk az Ady-iskola kistanárijában vele szemközt helyet foglaló szobrász kolléga alakját. Mint írja, ő, a „Másik Bajszos”, gyakorta csodálkozik rá, hogy a bácsi, akit Bácsinak hívnak, mennyire jó ember. Mit is kezdhetne ennyi jósággal? Szobrokká formálja őket, hogy mások is részesüljenek belőle…
Szikárabb – ám közel sem rideg – hangon szólal meg dr. Kostyál László művészettörténész, aki két, számára különösen gondolatébresztő, emblematikus alkotást hoz közel az olvasóhoz. A Szent Márton és a koldus, valamint a 2016-ban a Deák térre került Fiatalok című utcaszobor frappáns elemzése mellett a négy évtized rövid summázatával is szolgál. Kiemeli, hogy bár Farkas Ferenc plasztikája nem a formai absztrakció irányába mutat, mégis képes tág asszociációs teret gerjeszteni szobraival. Művein ugyanis a belső tartalom, a formába foglalt üzenet sugárzó ereje a klasszikus kifejezési móddal is erőteljesen érvényesül.
Tóth Csaba több írást is jegyez. Egy képalkotó szobrász címmel összefoglalót szentel Farkas Ferenc művészetének, amelyben kifejti, amellett, hogy gyakorta merít témát festők, képírók munkásságából, alapvetően a szobrok megvalósításában is festői látásmód vezérli. „Bronzszobrainak, érmeinek felületei eleve festői faktúrák, amikor pedig végigcizellálja őket, szinte valóságos, háromdimenziós, monokróm festményekké válnak.”
Interjú a művésszel
A folytatásban interjú olvasható Farkas Ferenccel, amelyben szó esik az állandóan fúró-faragó apáról, a pécsi művészeti szakközépben szerzett inspirációkról, a próbatételről, hogy csak hetedik nekifutásra vették fel a képzőművészeti főiskolára, a tanításról, az Ady-iskolához való kötődéséről, munkamódszeréről. Az ezután következő hét fejezet tematikus, műfajok szerinti bontásban kínálja elénk mintegy száz alkotás rövid elemzését. Tiszteletre méltó vállalás, amely a laikusok számára is fogódzót kínál egy-egy mű értékeinek meglátásához. Az albumot 274 fotó illusztrálja, a záró részben részletes bibliográfia, műtárgyjegyzék is található.
A kötet bemutatóján szót kapott az alkotó is. A rá jellemző visszafogottsággal beszélt: „Nekem a szobrászat a nyelvem, evvel próbálok mesélni az emberekről. Az eddigi pályám itt van az albumban. Nevezhetjük számvetésnek, de inkább úgy gondolom, ez vagyok én. És ez leszek ezután is. Hiszen mi mást csinálhatnék, mint szobrot…?”
Az album elkészítésében közreműködtek:
Szerkesztő Tóth Csaba, képszerkesztő Farkas Dániel, kiadványszerkesztő Zóka Gyula. Fényképezte Marcali Gábor, Tóth Norbert, Zóka Gyula. Digitális képfeldolgozás Kopecskó János. Angol fordítás Farkasné Tornyos Zsuzsanna. A kötet megjelenését támogatta Zalaegerszeg önkormányzata, az NKA, az MMA, a Zalaegerszeg Kultúrájáért Közalapítvány, valamint több cég, magánszemély.
Forrás: www.zaol.hu
