"Kelj föl és menj, mert én vagyok az Isten.
Menj, a nagy Ninivéig meg se állj,
s miként elédbe írtam, prédikálj!"
Amikor a Babits Mihály és a Jónás könyve című pályázatot meghirdettük, számítottunk
arra, hogy színvonalas- és tartalmas kiállítási anyag gyűlik majd össze. Ezúton köszönjük
a pályázóknak az érdeklődést és a beküldött munkákat, nem kellett csalódnunk. A
pályaművekből rendezett kiállításon többségében képzőművészeti alkotások kerülnek
bemutatásra, de érkeztek animációs filmek, irodalmi művek, valamint egy zenemű is.
A beküldött műveket szakmai zsűri bírálta el, melynek tagjai Paál Anikó irodalomtanár,
Simon Edina keramikus, Koncsek Ildikó az esztergomi Keresztény Múzeum igazgatója és
Mécses Éva Hilda művészettörténészek voltak. Mivel a beérkezett pályaművek különböző
jellegűek, így a zsűri elsősorban a pályamű összhatása alapján tudott döntést hozni.
A nyertes munka, Maria Giovanna Ambrosone: A víz simán gyürűzött, mint a márvány
című képe lett. A kép, a mű egy maghatározó mondata után készült, amely a tenger
morajlását (az életet), a márvány rideg valóságával (a halállal) állítja szembe. A Babits
Mihály művén végigfutó feszültség azonnal érzékelhető a képre tekintve. A horizontálisan
futó vonalak valósággal szétszabdalják a kép terét. Az egész alkotást a sötét és világos
színek kontrasztja uralja, ami dinamikát ad a tájnak, mégis valamilyen megnyugvást érez
a szemlélő, a nyugodt kékek hatása által. A táj nyugalomban van, a távolság, a végtelen,
az embert és Istent elválasztó határvonal jelenik meg szemünk előtt. A képen jelen van a
múlt, a jelen és a jövő, ezáltal a teljes művet foglalja magában, nem egy pillanatnyi jelenetet
ábrázol a Jónás könyvéből. Benne van az elmúlás és az élet; a láthatatlan és a valóság.
Összességében ez volt az a kép, amely a zsűri tagjainak többségére a legnagyobb hatással
volt.
A kiállítás képei közül kiemelkedik még a zsűri nagy kedvence, Füle Viktória: Erdő mélye
című alkotása, amely szintén összefoglaló jellegű, a legtöbb motívumot felvonultató, vegyes
technikával készült kép, mely szöveget és grafikát egyaránt tartalmaz. Füle Viktória kiragadta
a mű fontos mozzanatait, majd szerves egységbe rendezte azokat. Az alkotás drámai
hatását fokozza a fekete és fehér erős kontrasztja, megjelenik rajta az új és a régi; a látható
és a láthatatlan; a mélység és a magasság. Ezek az ellentétek azok, amelyek Babits művét
is jellemzik.
Az animációk közül Szabó Cseke Mózes: Jónás meséje című alkotását értékelte a zsűri
a legkreatívabb és a legtöbb egyedi ötletet felvonultató kisfilmnek. Babits Mihály humoros
hangvétele köszön vissza ránk az animációból. Az alkotó kedves, vicces figurái modern
felfogásban tárják a néző szeme elé Jónás történetét. Inkább szórakoztató műfaj, az
irodalmi alkotás valódi mélységét kevésbé ábrázolja. Ezzel szemben az alkotó édesapja,
Szabó Zoltán Sándor ZOART egy komoly hangvételű, szürreális képpel indult a pályázaton,
melynek címe Ninive hagyatéka. Szürkék és barnák uralják a ködbe vesző tájat és figurákat,
melynek feszültségét az élénk, zöld és sárga keret emeli ki. Az elmúlás és az élet jelenik
meg a néző szeme előtt. A kép tere a keret által, kívül rekeszti a közönséget. Nem lépünk
be Ninivébe, csak kívülről szemléljük a történetet, így értjük meg igazán Jónás könyvének
tanulságát.
A humor vonalán indult el Monok Balázs is, Jónás imája című animációjával, amelyet
különös, ironikus hangvétele miatt lehet kiemelni. Jelentőséget kap az alkotásban Esztergom
városa is, hiszen az animáció fő figurája az esztergomi Babits szobor.
Szellemes és lényegre törő Kovács Péter: Tök vetőszalag című pályázati anyaga
is. A zsűri az alkotás egyszerűsége miatt emelte ki a benyújtott pályázatok közül, lényeges
eleme a mag. A Szentírás szerint Isten Országa olyan, mint amikor az ember magot szór a
földbe. Azután már akár alszik, akár fölkel éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga
sem tudja hogyan. A növekedés folyamata már nincs az ember hatalmában, de elvetheti a
magot, majd felelősséggel tartozik a növekvő életért, locsolhatja azt.
A szobrászati alkotások közül Kisföldi Ervin: Jónás a cetben című szobra mellett nem
mehetünk el szó nélkül. „Forgott a hajó, kettétört az árboc, deszkaszál nem maradt
hű deszkaszálhoz.” – írja Babits Mihály. Maga az anyagválasztás is nagyon találó az
ábrázoláshoz, egy fadarab, akár a tengerben sodródó hajódarab. Valóban csak egy szépen
kidolgozott fadarab, a maga egyszerűségében, melyen Jónás utazik, magzati pózba
összehúzva magát. Az üzenete: születünk és meghalunk. Jónás talpa alatt a koponya, a
Memento Mori: Ember emlékezz és készülj a halára!
Nem hagyható említés nélkül az egyetlen beérkezett zenemű, Bakai Márton és Bakai Bence
alkotása, a Jónás hangja. A mű feszültségét a hagyományos hegedűszó, valamint a modern,
számítógép alapú szoftvermunka ellentéte adja meg. A zenét a szélcsengő lágy hangzása
töri meg, mely igazán illik a Jónás könyvéhez, rejtélyes, földöntúli hangulatot kölcsönöz
a zenének, megbontja rideg valóságát. A szerzők a zeneművet a szöveg aláfestéseként
képzelték el, felerősíti érzelmeinket, melyet a mű olvasásakor átélhetünk. A kiállítás képeinek
aláfestő zenéjeként is kiváló alkotás, megjelenik benne egy ősi hangzásvilág, autentikus
motívumokkal, mégis nagyon mai, aktuális.
A beérkezett irodalmi művek éppen olyan sokszínűek, mint a vizuális alkotások. Kiemelhető
közülük Gép Katalin: Ninive című alkotása, mely egyszerre vizuális- és irodalmi mű.
Megérinti az olvasót az elmúlás szemléletes kifejezése, melyhez a kép csak aláfestés.
A szemlélő tekintetét a képre fókuszálja, melynek figyelemfelkeltő vörös színe az életet,
szürkéje a halált jeleníti meg. Mégis, az írott szöveg arányaihoz képest hatalmas kép csak
egy adalék a rövid szöveghez, mely a lényegre tör, az ember elmúlását szemlélteti. A
szöveget olvasva megérint minket saját elmúlásunk, a természet végtelen körforgása, de az
élet nem ennyi. Babits Mihály máig is él, művein keresztül … itt, Esztergomban …
